Félálomban...

Ismét eltelt egy maratoni hét, anélkül hogy bármi érdemleges történt volna. Igazából ez az egész év ilyen volt: pepecselés a lét jelentéktelen dolgaival, üres járatok utáni roham, füstszagú éjszakák és ólomsúlyú nappalok. És megint vasárnap este van. A töprengések és a magány keserű kóstolgatásának ideje némi kamilla teával fűszerezve. Ilyenkor azt érzem, hogy telnek a napok és én egyre öregebb vagyok - nem években. Eszembe jutott a felirat, amit a Posticum falán olvastam. Egy Zen mondás: "Ha valami két percen át unalmas számodra, próbáld ki négy percig, ha még mindig unalmas nyolc percig". Ez kicsit most ilyen...
Egy kis muzsika elalvás előtt. Szép álmokat!