2010. november 22., hétfő

A bulvár hatalma - a mítoszteremtés kényszere

A minap szinte véletlenül találtam rá a Little Ashes című 2008-as filmre, mely Dalí és Lorca állitólagos szerelmi viszonyáról szól. Engedtem a szenzáció csábításának és gyorsan meg is néztem. Bár ne tettem volna. Módszertanra kérték, hogy válasszunk kutatási témát, én meg vagyok annyira féleszű, hogy Dalít, mint régi rokonszenvem megfejthetetlen tárgyát válasszam. Nem is annyira festészete, hanem éppen megfejthetetlen személyisége, írásai és nem utolsó sorban regénye miatt. Olvasom az egyik még a film megjelenése előtt megjelent cikkben, hogy: A Gala-Salvador Dalí Alapítvány, amely Dali művei feletti jogokkal rendelkezik, 15 éve annak megakadályozására törekszik, hogy mindenféle legendákat, botrányokat, zavaros ügyeket helyezzenek Dalí művészete helyett a filmek középpontjába. Joan Manuel Sevillano, az alapítvány vezetője elmondta az El País című spanyol lapnak, hogy az utóbbi hat évben 11 forgatókönyvet juttattak el hozzájuk, de egyiket sem engedélyezték. „Dalí élete elég érdekes volt ahhoz, hogy ne kelljen kitalálni dolgokat. Nem cenzurázni akarunk, de arra ügyelünk, hogy tisztelettel közeledjenek hozzá, anélkül, hogy bármit el kellene titkolni” - tette hozzá. Ebből arra mertem következtetni, hogy a filmet érdemes megnézni. Elvégre nem engedélyezik bárkinek, hogy csak úgy filmet készítsen...Tévedtem. A filmben éppen a cikkben szereplő mítoszteremtés érvényesül, meglehetősen szerencsétlen módon. És az a baj, hogy az átlagközönség számára - például azon tinilányok számára, akik Robert Pattinson, a Harry Potter és a Twilight jóképű sztárja miatt nézik meg a filmet - csak annyi marad meg, hogy ez a két kivételes művész meleg volt... De hát nem ússza meg senki a mítoszteremtést, elvégre kifizetődő biznisz. Gondoljunk csak a legtöbb életrajzi filmre. Erről jut eszembe, egyszer már írtam erről a jelenségről. Úgy túnik ismétlem önmagam.

Salvador Dalí, Lorca és José 'Pepín' Bello. 1926.

Nincsenek megjegyzések: