2010. január 19., kedd

Nagyon, de nagyon

A tegnapi bejegyzésem kapcsán küldte át nekem egy barátom az alábbi képet. Látható, hogy nem csak itt, de odaát is vannak nagyon, de nagyon okos emberek. A kép Veresegyházán készült. Köszi Dávid!

2010. január 18., hétfő

Amikor az emberek jópofák....



Egy nagyváradi utcán kaptam lencsevégre ezt a kedves kis képet. Aszondja (szabadfordításban) : Olvasd el itt! Autó bejárat! A hülyék kedvéért: Autó = kocsi (nem mosogép).

Á, ez magyarul kicsit hülyén hangzik, mert elvesződik a szóvicc, mindenesetre úgy tűnik mosógéppel bármikor lehet parkolni a kapu előtt, kocsival azonban határozottan nem.

De lássuk a folytatást:


Szabadfordítás: Miután használta ezt az ajtót annak fügvényében, hogy mennyi jó érzés van Önbe kérjük csukja be az ajtót.

Szóval ha kételkedsz a jóérzéseidben résnyire akár nyitva is hagyhatod az ajtót. :)
Úgy szeretem, mikor az emberek ilyan jópofa dolgokat írnak ki az ajtajaikra.

2010. január 13., szerda

Óda (egy koncert okán)

Annyira szuperlatívusz, hogy már kedvem sincs írni róla. Miközben keresem a magasröptű gondolatokhoz társítható szavakat, közben rájövök: az az én igazi nagy problémám, hogy mindent meg akarok magyarzáni, mindent le akarok írni, sorolni és rangsorolni. Szóval így vagyok a Balázs Elemér Grouppal is...Gondolkodtam azon, hova soroljam be őket, melyk képzeletbeli fiókot nyissam ki a zenéjük által kiváltott érzelmek, gondolatok megfogalmazásához szükséges szavakért. De nem. Ma nem dumálok. Ma nincs kedvem hozzá. Ma csak zenét hallgatok, egész este ugyanazt.

Amugy azért azt el kell mondjam, hogy ami az elmúlt néhány évben történt Nagyváradon a zenei (főleg jazz) élet szempontjából mind mind a Posticumnak, illetve a Jazzlandnek köszönhető. Akarunk még sok ilyen felejthetetlen koncertet!

2010. január 3., vasárnap

Egy szomorú vasárnap a szomorú vasárnapról

A Szomorú Vasárnap Billie Holiday féle feldolgozását hallgatva a Youtubon a hozzászólásoknál látom, hogy még ma is mennyi misztériumot szőnek az úgynevezett "magyar öngyilkos dalhoz". Ráadásul nem is (csak) a magyarok, hanem világszerte mindenhol. Tudtátok, hogy több mint száz nyelvre lefordították és még vietnámi feldolgozása is van ennek a Seress Rezső dalnak? Én nem tudtam. Azt meg kell hagyni, hogy egyes feldolgozásokat hallgatva valóban átjön az a hátborzongató érzés, ami esetleg olyan sok embernek jutatta eszébe az öngyilkosságot, viszont azon kívül, hogy végig fut a hideg a hátamon, nem értem, hogyan válthajat ki valakiből is ilyen az öngyilkos szándékot. Márpedig meglehetősen sok emberből váltotta ezt ki. Félelmetes dolog ez. Csak óvatosan hallgassátok!