(klikk a képre)
Késő esti ZÓNA
9 éve
2010. március 21., vasárnap
Szarnak a halottakra!
Szombat délelőtt, a kellemes tavaszi napsütésben keveredtem ismét az egykori Olaszi temető helyén kialakított - mostmár Csend parkjának nevezett - ligetbe. A régebbi blogomba írtam már arról, hogy mennyire szomorú története van ennek a helynek. Bár először nem sok kedvem volt hozzá, de hagytam a tavaszi derü csábításának és leülltem pár percre egy padra a kutyafuttatóval szembe. Elnéztem ahogy a kutyák jókedvűen játszanak az elkerített területen, melynek egyik végébe járnak rendszerint dolgukat végezni. Eszembe jutott amikor halottak napján megismerkedtem a 80 év körüli Mária nénivel, aki azért jött ki a volt temető helyére, hogy a még a 40-es években ide temetett kistestvéréről emlékezzen meg. Nem emlékezett tisztán, hogy hol volt pontosan a sírja, csak azt tudta, hogy a jobbkéz felől a Haller-kápolnától. Nagyjából ott, ahova ma szarni járni a kutyák... Valahogy elment a kedvem attól, hogy tovább ücsörögjek a parkban.
(klikk a képre)
(klikk a képre)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hát én megértem a nénit, de mivel a temető mellett lakom (laktam), ezért azt mondom, inkább legyen ott park, mint temető.
Tudtommal 1988-ban kezdték el felszámolni a temetőt, pontosabban akkor született meg a terv arra, hogy a helyén csinos tíz emeletes blokkokat fognak építeni. Ehhez elkezdték exhumálni a sírokat, csakhogy közbejött 89 és minden félbemaradt. Évekig senki sem foglalkozott a temetővel (nem tudom egyébként, hogy az államosítás előtt kinek a tulajdonában volt, gyanítom, hogy valamelyik egyházé lehetett). A sírok ott álltak fedetlenül, a kápolnák koszosak, büdösek és életveszélyesek voltak, a bozót csak nőtt, mindent elborított a mocsok, emberi és állati ürülék, hajléktalanok, akik a kriptákban aludtak és éltek. Vidám látvány volt, a nagyszobánk ablakából pont oda lehet látni. 1990 után még egy pár évig halott napján felgyulladt egy-egy gyertya lángja, de később már semmi: ha voltak is élő rokonaik az ott nyugvóknak, nem hiszem, hogy be mertek menni a temetőbe. Először azt hiszem a görög katolikus egyház kapott egy kis részt, templomot és kolostorfélét építettek rá, rendbe szedték és megint át lehetett járni az Iza utca felől a piachoz. Később a református egyház is épített egy templomot a temető másik felébe, és egy öregotthont is. A kápolnákat megmentették, restaurálták. Végül azt hiszem a katolikus egyház is kezdett valamit a saját részével, és most talán a Caritasnak van egy központja ott. Egyetlen kicsi darab van még, ami a régi temetőt idézi. Menj el oda, és nézd meg, hogy milyen lenne a Csend parkja, ha nem park és kutyasétáltató lenne, hanem megmaradt volna temetőnek.
A nénit, még egyszer mondom, sajnálom, de ő is biztos tudja, hogy a halottaink nem a temetőben vannak, hanem bennünk.
Teljesen egyetértek veled, valóban kényszerű helyzet volt már az OIaszi temetőé. Nem lett volna más megoldás, mint a park létrehozása. Azonban ahányszor arra járok nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy itt egy sírkert állt egykoron. Pedig nekem egy felmenőm sem nyugszik a hantok alatt...
Megjegyzés küldése