2010. március 31., szerda

Szokatlan állatbaráti szeretet

Mivel sokat járok-kelek a nagyváradi utcákon, olyankor amikor valami érdekeset vagy csak szokatlant látok általában lencsevégre kapom a jelenséget. Egy ilyen alkalommal készítettem az alábbi képet is a szőlősi negyed egyik eldugott szegletében. Az átlagos lépcsőház - egyébként zárt - bejáratát kutyaotthonnak alakították ki az állatbarát (?) lakók. Kis kutyaházikót készítettek, és kerítéssel kerítették el a láncra vert ebet. Kérdés, hogy jobb-e szegény állatnak ez a létforma, nem-e lenne jobb neki az átlag városi kutyusok kóborló életét élni. Valahogy nem tudok egyet érteni ezzel határtalan - vagy inkább szigorúan körbehatárolt - állatbaráti szeretettel.

3 megjegyzés:

Csenteri Judit és Nagy Lehel írta...

Azt valahogy el is tudnám képzelni, hogy egy lépcsőháznak van egy kutyusa... még tetszik is az ötlet... de inkább olyan formában, hogy lánc nélkül, s ha már el van keritve - esetleges támadások elkerülése végett -, sétáltassák meg időközönként - mondjuk naponta :D ...hiszen olyan szép kutyus!

Csenteri Judit és Nagy Lehel írta...

De ha ennyire szeretik, hogy még házikót is készitenek neki, akkor nem értem a láncot... furcsa faj vagyunk mi...

Csati írta...

Igen. Ilyenek vagyunk mi emberek. Akit szeretünk, azt jól magunkhoz láncoljuk, és nagyokat rántunk rajta ha netán a szabadságvágy feltámadna benne.