Olvasom az egyik román hetilapban a Bihar megyei mentőszolgálat vezető tisztségéért folyó adok-kapok újabb fejleményeit. Nem mintha annyira érdekelne, hogy mi lesz a régi vagy az új igazgatóval, köztudott ugyanis, hogy milyen politikai (?) döntések húzódnak meg a hasonló kinevezések mögött. Jobban felkelti a figyelmem a cikk felvezető szövege, miszerint az igazgatók cseréje közben elrendelt átvilágítások és leltározások során kiderült: néhány év alatt tíz adományként kapott mentőautó tűnt el nyomtalanul a váradi székhelyű megyei mentőszolgálat autóparkjából. Egyes információk szerint ezeket egészen egyszerűen alkatrészenként elhordták a sofőrök. Nincsenek műszaki ismereteim a mentőautókat illetően, de azt laikusként is belátom, hogy egy ilyen jármű (hát akkor tíz?) nem fér el éppenséggel az ember zsebében. Még alkatrészenként sem. Egyértelmű tehát, hogy nem csak a vezetőség hallgatólagos beleegyezésével, hanem az egész munkaközösség cinkosságával történhetett mindez. Erre a cikk írója is rávilágít, de nem tárja fel forrásait. Fény derült arra is, hogy milyen hiányosságok – lejárt gyógyszerek, üres oxigénpalackok, papír nélküli EKG-gépek – jellemzik a haszongépjárművek általános berendezését. Az már csak hab a tortán, hogy a gépjárművezetők rendszeresen loptak az üzemanyagból is, állítólag 2009 januárja és 2011 júniusa között 18 tonna motorinát szipolyoztak el.
Nem tudom megítélni, hogy ebből mennyi igaz, olvashattunk már elég sok hazugságot a nevezett sajtótermékben. De ha csak a fele is, akkor az már régen rossz. Igaz, nincs mit meglepődni, hogy mindez előfordulhat egy olyan országban, ahol még az országimázs is lopott.
